Balogh Krisztina:
Csak szépet, szépen
Csak szépet szabadna leírni,
Csak mindég a legszebbeket.
Mint alvó gyermek mosolyából
Télbe párálló lehelet.
Mindent szépen kellene írni,
Hogy amíg olvasol, örülj.
Versem mellé máskor is csak
Elgyönyörködni települj.
Én mindég a legszebbről írnék,
De jaj, az élet nem ilyen.
A szomorúság annyival több,
Mint egy rózsa, száz tövisen.
A szépről írnék, nagyon szépet,
Hogyha nagyon szomorkodol,
Vigasztaljanak verseim meg,
Ha rájuk találsz valahol.
Arany versére rátaláltam
És lelkem benne megmerült.
Gyermekkorom tündérvilága
Ágyam szélére települt.
A megtalált álomszép versnek,
Úgy csengtek, bongtak szavai,
Mint nyiladozó kikeletnek
Igéző madárdalai.
Sok szép verset kellene írni,
Amit nem ront le az idő
És tiszta fénnyel tündökölni
Századok ködein elő!
…
