Balogh Krisztina: Ideje van… című verse.
Csak szépet, szépen – vers
Csak szépet, szépen – Balogh Krisztina verse.
Mi a béke – vers
Mi a béke, vers.
Augusztus végén – vers
Balogh Krisztina:Augusztus végén Nem ontják márvirágaikat a rózsák.Idegen lett a kert,csípős a reggel.A muskátlik lustán nyújtóznaka halovány fényben.Hiába locsoltam, kiégett a fű,s most újra zöldell.Éretlen dió zörög,s egyenlő lesz a földdel.Elaludt a fügefa,apró bogyónyi babáibóltalán szeptemberre tartogat.Elhalasztjáklélekemelő koncertjüket,összebújva pittyegneka poszáták.Megnyugszik a szív,sustorog a tüdő.Bús vihar jött tegnaps tegnapelőtt.Felkorbácsolta a vad vizeket,Ontotta felhőjátékábóltöbb éjjelen átaz élet …
Olasz szonett legyűrni való időkre – vers
Balogh Krisztina: Olasz szonett legyűrni való időkre Rakd el holnapra a gyűrött ruhádat, Ismerd meg bensődben az emberedet, Igazítsd meg örökölt nyoszolyádat, Öltöztesd ünneplőbe a lelkedet! Üresítsed ki gondjaid, bánatod, Csinálj valami újat, valami mást, Vegyél magadba hálát, alázatot, Tégy valamit, amivel teli a ház! Hívd meg magadhoz imádott Uradat, Tárd ki ablakod, áradjon a …
Újévi ölelés – szonett 2020 bizarr margójára –
Balogh Krisztina: Újévi ölelés -szonett 2020 bizarr margójára- Mélyül a csend. Egy édes ölelésre sóvárog a szívem, s ti tiszta csillagok beleszakadok szerelmes igézetébe, oly távoli, dermedt fénypontok vagytok. A kihülő, messzi napok fénye még semmissé téve küzd a sötétséggel. A láthatáron a derengésbe ég, nem kínálva a hajnalt elég vérrel. Deret fest, végigsimít a …